Egy trauma, nehéz élethelyez, hosszantartó stressz után van, hogy a testi tünetek megmaradnak, vagy akár újak lépnek a helyükbe. Lehet, hogy egy új betegség üti fel a fejét, miközben mi úgy érezzük, hogy „de hát én már túl vagyok ezen”.

De mit is értünk ilyenkor azon, hogy „túl vagyok rajta” vagy hogy már „feldolgoztam”?
Általában azokat, hogy „már sokat beszéltem róla”, „kibeszéltem magamból”, vagy hogy „tudom, hogy ez így volt helyes”, „ebből azt tanultam, hogy…”.
Ezek a válaszok az agyunk válaszai, és általában sok igazság is van bennük. Képesek vagyunk fejben látni azt, hogy egy adott helyzet fenntartásában mi volt a mi szerepünk, milyen mintákat hoztunk, amik hozzájárultak a jelenbeli problémáinkoz, vagy meg tudjuk beszélni magunkkal azt is, hogy mostmár „nincs veszély”, biztonságban vagyunk.
Node minderről ki értesíti a testünket? És hogyan? Mi van akkor, hogyha a „túlélő üzemmód”, amiben addig voltunk megy tovább testi szinten akkor is, hogyha mi már agyban ezt leállítottuk. Hogy lehet az, hogy egy veszélyhelyzet elmúltával még mindig rémálmok gyötörnek, hogy állandó aggodalom kísér, vagy új betegségek alakulnak ki?
Ha az idegrendszerünk beragad a „túlélési válaszába”, ha a testünk úgy érzékeli, hogy nem múlt el a veszély, vagy épp hogy nem tudott végigfutni a traumaválasz, akkor tovább pörgeti ezt a programot, ami a testet kifárasztja.
Olyan, mintha elkülönülne a két út egymástól (trauma után sokan számolnak be arról, hogy „mintha nem lenne kapcsoltuk a testükkel vagy a világgal”), az agy már továbblépett, a test bent ragadt és egyik sem érti a másikat, hogy éppen mi történik.
Ezért nagyon fontos megérteni azt, hogy mit is üzen valójában a testünk és hogyan teszi ezt? És megtanulni, hogyan tudunk oda – vissza kommunikálni vele.
Ezt a nyelvet is; tanulni kell, mert egyedi midenkinél. Lehet, hogy valakinek a migrén jelzi, hogy túlhajtotta magát, másnak a térde jelez be egy túlhajtott időszak után. Az egyiknek a pihenés használ, a másiknak az, ha elmegy sétálni.
Mindenkinek egyedi a nyelve a saját testéhez; ami viszont biztos, hogy ez a nyelv élő, és megérthető.
Ötletek, hogyan kommunikálhatsz a testeddel:
Kezdd el megfigyelni a tüneteidet és ha teheted írd fel őket - mikor jelentkezik, mi történt előtte, mi utána? Találsz-e benne időről - időre hasonlóságot? Kísérletezz, hogy mi enyhíti fájdalmat?
Keress kifejezetten olyan meditációt, ami a testérzetekre koncentrál, vagy alakíts ki magadnak egyet.
A tudatos légzéssel, légzőgyakorlatokkal is tudsz kommunikálni a testeddel
Keress egy olyan módszert, amiben megtapasztalhatod a szabad mozgást (tánc, testfókuszú módszerek)
Személyesítsd meg a tested vagy annak tüneteit - ezt megteheted egyedül is, képzeletben is, megkérhetsz egy barátot, hogy segítsen. Kipróbálhatsz csoportos alkalmakat is, ahol ezen van a hangsúly.
Végezz olyan gyakorlatokat, ahol a tested megtapasztalhatja a biztonságot, pl. TRE®.
Comments